Troth és Deszpel

MESEREGÉNY - írta Szőcs Emese

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
My stats

tumblr stats

Bemutatkozás

Gyermekeknek írom, azoknak is, akiknek már őszül a haja.

Emese""



statisztika: 2012 március 13.-tól

Troth és Deszpel - a könyv

5

Megjelent a könyv!

 

A blogger.hu nevelte és dajkálta, nélkületek, a biztató, szeretetteljes hozzászólásaitok nélkül semmi sem lett volna belőle.

Köszönöm nektek, Farkasanyó, Lena Belicosa, M.C., MagicMeatBall, Szilágyi L. Laura, hogy fújtatok a szárnyaim alá, és magtanítottatok, hogy megvalósíthatóak az álmok.

Köszönöm a jelvényt! Számomra a közösen megvalósított álmok jelképe.

Kuckó

0

Szeretettel várlak a másik blogomon is:

http://kucko.blogger.hu/

a mese angolul:

http://troth-and-despel.blogger.hu/

32. fejezet -3. ösvény

19

 

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

32. fejezet- 3. ösvény

– A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péter arca György autója előtt.

– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig. Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek, és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig.

– Vacsorát készítek – szólt színtelen hangon. Vendéget várok.

Péter lehangoltan nézett szét feldúlt szobájában. Ruhái szanaszét hányva, az ágya feltúrva, a matrac kibelezve, a könyvei a földön... Sóhajtva ment zuhanyozni.

Kis idő múlva csöngettek. Rémülten ismerte fel a fakitermelést vezető magas férfi hangját. Összeszedte minden bátorságát és lement a konyhába.

– Bemutatom a barátomat, bár ha jól értettem, látásból ismeritek egymást... – fordult Péter felé György.

– Fekete Ádám – mutatkozott be a férfi, merőn Péterre szegezve tekintetét. – Szeretnénk néhány kérdést intézni hozzád, ha megengeded...

Pétert kirázta a hideg. Ennyire kiszolgáltatottan a javítóintézetben, a vallatások során sem érezte magát. Jeges félelem markolt a szívébe. Tovább»

32. fejezet, 2. ösvény

8

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

32. fejezet - 2. ösvény

– A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péter arca György autója előtt.

– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig. Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek, és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig.

A házban csend honolt.

– Készítek vacsorát – mondta György. – Nagyon éhes lehetsz.

– Inkább aludni szeretnék – hárította el Péter.

– Rendben. Holnap viszont beszélni szeretnék veled.

– Miről?

– A sárkányokról, amikről a rendőröknek meséltél – meredt György rezzenéstelen tekintettel Péterre. Tovább»

32. fejezet, 1. ösvény

15

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

32. fejezet - 1. Ösvény

A szüleim nincsenek veled? – nyúlt meg Péter arca György autója előtt.

– Ők még vizsgálati fogságban vannak egy darabig. Téged az én közbenjárásomra kiengedtek. Hazaviszlek, és én fogok rád vigyázni, míg eldől a sorsuk.

György szótlanul vezetett hazáig. Péter arcán könnyek csorogtak.

– Bántottak? – kérdezte halkan György.

– Á, dehogy, rém rendesek voltak, de tényleg. Ők a barátaim.

György szemei elkerekedtek.

Az erdő szélénél megállította az autót.

– Beszélgessünk egy kicsit.

Kiszálltak.

– Nos, olvastam a vallatási jegyzőkönyvet... – köszörülte meg a torkát György. – Nagyon érdekesnek találtam. Volna néhány kérdésem. Tovább»

:-D

4

Kis türelmet kérek!

Rájöttem, mi akasztott meg az írásban.

A mesének nem egy befejezése lesz, hanem három (eddig).

Ezt kellett elfogadnom, ugyanis még ilyen mesét nem pipáltam. De mivel nem én írom, hanem csak leírom a mesét, ami öntörvényűen alakul bennem és általam, lesz ami lesz.

Végülis a sárkányoknak is három feje van a mesékben, nem?

 

31. fejezet - Igazságszolgáltatás - 3. rész

4

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

31. Igazságszolgáltatás (3. rész)

- folytatás

Este, vacsora és lámpaoltás után nem jött egyiküknek sem álom a szemére.

– Bandi.... – szólalt meg Péter halkan – te miért vagy itt?

– Gyilkosságért – áradt Bandi hangjából a büszkeség.

– Na ne..., vagyis csak azt akartam kérdezni, hogy kit öltél meg?

– A mostohaapámat. Konyhakéssel. Rendszeresen vert minket és az anyámat is. Nem bántam meg egyáltalán, megérdemelte. Amúgy semmi közöd hozzá.

Péter hallgatott egy ideig, de csak nem hagyta nyugodni a kíváncsiság. Tovább»

31. fejezet - Igazságszolgáltatás - 2. rész

4

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

31. Igazságszolgáltatás (2. rész)

- folytatás

A cella sivár volt. Négy rozoga emeletes ágy volt benne, a végén, a rácsos ablak alatt, bűzölgő vécé és repedezett mosdókagyló. Az ágyakon heverő fiúk lekászálódtak és körülállták Pétert.

– De jó csukáid vannak, hallod–e... – állt elé egyikük. Izzadt tornainge kövér testéhez tapadt, saját lábbelijén lyuk hátán lyuk. Majdnem egy fejjel volt magasabb Péternél. – A cipői az enyémek – mondta a többieknek.

– Kicsi lesz az neked – nézte tűnődve Péter lábát egy sovány, kisebb fiú. – A cipők az enyémek, legyen tiéd az inge.

– Vetkőzz! – jött az utasítás. Péter megszeppenten nézett rájuk.

– Miért hoztak be? – kérdezte egy szikár, hosszúorrú fiú.

– Azt mondják, én hekkeltem meg az internetet – mondta halkan. – Én és a szüleim, de főleg én. Tovább»

31. fejezet - Igazságszolgáltatás - 1. rész

3

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

31. Igazságszolgáltatás (1. rész)

Csöngettek. Péter kipirult arccal nézett apjára.

– Látod? Az igazság mindig győz! Biztosan az újságoktól jöttek interjút készíteni... – mondta lelkesen.

– Anya! – kiáltott az ajtó felé induló Réka után – először egy kicsit fésülködj meg!

Újra csöngettek, majd dörömböltek is a kapun.

– Nem tudnak viselkedni... – morogta az apja. – Fiam, mi ez az izé az internettel?

– Leh volt! – vigyorgott diadalmasan Péter. – Feltette a képeket az erdőről, és most az egész világ tudja, mi történt! Okos az a bagoly!

Az ajtóban négy feketeruhás, maszkos rendőr állt.

– Le vannak tartóztatva – mondta a legkövérebb, bizonyára a főnökük. Mindannyian velünk jönnek!

– De hát mi történt?

– A fiú is velünk jön – válaszolt ellentmondást nem tűrő hangon a kövér. - Nemzetbiztonsági ügy. Kezeket hátul összekulcsolni, lábakat szét, motozás!

– Itt valami tévedés van – szólalt meg Péter anyja. - Mi nem tettünk semmi rosszat. Tovább»

30. fejezet - Internet

3

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

30. Internet

Péter csüggedten bámulta laptopja fekete képernyőjét. Második napja már, hogy szobafogsága tartott, és noha minden porcikája fájt, sehogyan sem találta a helyét. Olvasni nem volt türelme, és szülei legjobb esetben is csak tőmondatokban voltak hajlandóak szóba állni vele.

Csak halványan emlékezett hazautazásának körülményeire. Utolsó emléke az volt, hogy Lildu magával rántja a kútba, és, mintha álomban történne, érezte, hogy valami megragadja és fölfelé repíti. Halk suttogás hallatszott, mintha Deszpelt hallaná: „– Vidd haza a gyermeket!”, majd, a bagoly válaszát: „– Vidd el a tüskét az anyasárkánynak, talán még nem késő...”, meg: „– Tedd a helyére a követ”, aztán csak annyit érzett, hogy egy örvény magával ragadja, és kis idő múlva az erdő, az otthoni drága erdő szélén találta magát, fájó, zsibbadt tagokkal. Nem tudta, mennyi ideje feküdt ott. Lassan felkászálódott, és hazabicegett. Tovább»

29. fejezet - A tér hatalma

5

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

29. A tér hatalma

Péter reszketve állt a sárkányok előtt. A levegő urának sárga szemei gúnyosan meredtek rá.

– Ezt nem kérheted, Leh! – dörögte Deszpel. – A gyermeket engedd el!

Troth fenyegetően kúszott a bagoly felé.

– Hátra, Troth! A tűz ideje lejárt! Pislákoló parázs ne avatkozzon az őrzők vitájába! – huhogta a levegő őrzője. – Jöjjön el az igazság órája! Ember, csukd be a Könyvet!

A kút mélyéről lassan felemelkedett a Könyv. Leh egy fejmozdulattal Péter lábához ejtette. Szét volt nyitva, és mindkét lapon egy–egy rajz állt. Tovább»

28. fejezet - A levegő ura

3

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

28. A levegő ura

A fekete sárkány vékony teste tele volt sebekkel, láthatóan minden mozdulat fájdalmat okozott neki. Troth elé kúszott. A tűzsárkány szemében öröm csillant, majd elkomorodott.

– Te élsz, Lildu? Hiszen kimondtam a neved halálod órájában!

– Életben maradtam, és megmentelek, Troth. Már csak én maradtam, aki segíteni tud neked. Egyedül egy fekete sárkány karmolása tudja semlegesíteni a mérget a testedben!

Troth bizalmatlanul nézett rá.

– Miért hinnék neked?

– Nagmer meghalt, de a varázslat, amit elindított, tovább működik. Ha meg akarod szüntetni, még meg kell tenned valamit. El kell pusztítanod a Könyvet, ehhez pedig minden erődre szükség lesz. Haldokolsz, Troth. Kérlek, fogadd el a segítségem!

– Milyen könyvet? – csodálkozott Deszpel. Tovább»

27. fejezet . A jóslat

12

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

27.  A jóslat

Az alagút csendjét csak a sárkányok zihálása törte meg. Hovura szeme lassan elhomályosult. Összemarcangolt testét feketedő sebek borították, melyek minden lélegzetvétellel tovább terjedtek és láthatóan iszonyú fájdalmat okoztak neki.

– Deszpel... – suttogta rekedten – Eljött az idő. A fekete sárkányok harapásának mérge már a szívemig ért. Mondd ki a nevem. Mondd ki a fiaim nevét is. Ne feledd, amit ígértél!

– Én, a föld őrzője, halálod órájában visszaadom a becsületed, és kimondom a neved, Hovura! Hovura fia Jegár, kimondom a neved! Hovura fia Holund, kimondom a neved!

A hósárkány tekintete lassan kihunyt. Tovább»

26. fejezet - Troth

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

26. Troth

A föld vészjóslóan morajlott tovább. Mellettük egy repedés mélyéről forró gőzsugár tört fel, és nekicsapódott a körülöttük kavargó forgószélnek. Sikoltásszerű vijjogás hallatszott és a pörgés lassan leállt: hatalmas zendüléssel csapódott melléjük a hatodik fekete sárkány élettelen teste.

Troth gyors mozdulattal lenyelte a kristályt, fogaival nyakszirten ragadta a hőségtől lassan eszméletét vesztő gyermeket és egy új, hatalmas gőzsugár hajtóerejét megnyergelve, felsüvített a magasba. Nyomukban, lassú tempóban, vörösen izzó láva kúszott.

Péter lassan magához tért. Felhólyagzott arcának fájdalmát a hideg valamennyire csillapította. Bedagadt szemeit csak résnyire tudta kinyitni, de amit látott, attól végigfutott hátán a hideg. Tovább»

25. fejezet - Mélységekben

4

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

25. Mélységekben

Kiléptek az alagút biztonságából. Jeges táj fogadta őket, metsző szél kavarta a havat. Az ólomszürke ég nem sok jóval biztatott.

– Hovura, vidd Pétert a hátadon, amíg tudod – szólt Deszpel.

A hósárkány vörös szeme villant egyet, de engedelmeskedett. Péter felkapaszkodott a szárnyai tövébe és testével a halványzöld pikkelyekhez simult. Annyira közel repültek a földhöz, hogy időnként érintették a hó alól kimeredő fagyos köveket. A többiek követték őket. Nemsokára egy nagyobb szikla takarásában Hovura megállt.

Péter lehuppant a hóba. Sehol semmi, csak hó és jég: merre menjen? Tanácstalanul nézett a sárkányokra.

Deszpel a hótakarót nézte figyelmesen, majd mormogott valamit. Talpa alatt alig érezhetően remegni kezdett a föld. Halálos csend volt. Tovább»

24. fejezet - Hovura

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET

24.  Hovura

Péter felkucorodott Deszpel hátára. A sárkány sokkal gyorsabban száguldott, mint eddig bármikor és pihenőt sem tartott. Péter teljesen elveszítette az időérzékét, már lélegezni is nehezére esett.

Gémberedettségéből jéghideg levegő térítette magához. Távolabb az alagút bejárata derengett. Nem volt ereje leszállni a hámok szorításából.

– Segíts neki – hallotta félájultan Grizelda hangját. Érezte, hogy valaki leemeli Deszpel hátáról. Puha melegség vette körül.

– Grizelda... – suttogta Péter.

– Engem szólít így – hallotta távolabbról Grizelda magyarázkodó hangát.

Péter meglepődve nyitotta ki szemét.

Hófehér, selymes, pehelytollszerű bunda ölelte körül: egy hósárkány szárnya alatt fészkelt.

– Megmelegítelek – szólt a hósárkány furcsa, vijjogó hangon. – Hiszen ez még csak gyermek! Égővörös szempár meredt rá megvetően. - Őt akarod beküldeni oda, Deszpel?

– Ne feledd, az ő jelenléte nem érzékelhető – morogta Deszpel. - Hogyan döntöttetek? Tovább»

23. fejezet - A Kígyó, az Ámító és az Arató

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

23. A Kígyó, az Ámító és az Arató

Levelet írok nekik – gondolta Péter. – Ha megmondanám, hová készülök, nem engednének el.

A harmatfüvet az asztalra tette, és csendben pakolni kezdett. Néhány konzerv, kenyér, meleg kabát... Előkészítette még túrabakancsát, meleg zoknit, sapkát, kesztyűt és a kulacsot. Izolációs fólia (hasznos lehet hóban, tűzben – gondolta), kedvenc gyöngyháznyelű bicskája, öngyújtó, hálózsák... Hátizsákját egyelőre az ágya alá rejtette. Nyakába akasztotta a követ. Nagyon félt ettől az úttól.

„El kellett mennem Deszpellel elintézni valamit, igyekszem haza” – írta, majd kis idő múlva összetépte, és új levelet írt:

„Kérlek, ne haragudjatok, hogy köszönés nélkül elmentem, de félek, hogy nem engednétek el. Deszpellel megyek, hogy megkeressük Troth–ot. Apa, főzd meg ezeket a füveket anyának, ettől elmúlik a szamárköhögése, Deszpel küldi. Sietünk haza. Péter” Tovább»

22. fejezet - A kő gazdája

3

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

22. A kő gazdája

Péter szomorúan üldölgélt a szilvafa alatt.

Anyja egész éjjel nagyon csúnyán köhögött, csak hajnal felé tudott elaludni. Hanna üzent, hogy ma sem tud jönni.

– Péter! – szólította valaki suttogó, suhogó hangon.

Körülnézett. Sehol egy lélek. – Megviselt ez az éjszaka engem is – sóhajtotta. – Már hangokat hallok...

– Péter! Én vagyok az, Deszpel – hallotta újra a suttogó hangot.

Péter úgy ugrott fel, mintha kígyó marta volna meg.

– Hol vagy?

– Én vagyok az. A szilvafa.

Péternek leesett az álla. Gyorsan leült.

– Deszpel, mióta vagy te szilvafa? – suttogta. – Ez a fa eddig is itt volt! Tovább»

21. fejezet - Szamárköhögés

0

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

21. Szamárköhögés

Esteledett. Péter és Hanna sugárzó jókedvvel lépett be a házba.

– Nálunk maradsz vacsorára? – kérdezte Péter. – Unok egyedül enni...

– Maradj, kérlek! – nyitott be végszóra Péter anyja, és egy szatyor friss zöldséget tett le a konyhaasztalra. A gyermekekre nézett, és elmosolyodott.

– Történt valami?

– Kivittem a szemetet...

Péter anyja egy új CD–t vett elő a szatyor mélyéről.

– Ezt hallgassátok meg!

Gyönyörű zene hangzott fel. Szótlanul, csillogó szemmel készítették a vacsorát. Péter apja is megérkezett és egy kis csomagot tett diadalmasan az asztalra.

– Vadhúsból készült kolbász! A vadász barátom üdvözletét küldi lelkes hallgatóságának! Tovább»

20. fejezet - Édes otthon

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

20. Édes otthon

Réka lehuppant egy székre.

– Szívesen segítek rendet csinálni! – ajánlkozott Hanna. Réka megsímogatta a haját.

– Köszönöm, de neked most pihenésre van szükséged. Telefonálok édesapádnak, hogy megérkeztünk, és az lesz a legjobb, ha hazaméssz és kialszod magad. Bármi történjék, szólunk neked, ne búsulj!

Hanna megadóan sóhajtott. A telefonbeszélgetésből kiderült, hogy nagyon hiányzott az apjának, és alig várja, hogy hazaérjen. Megbékülten ölelte meg útitársait, majd hazaindult.

– Anya, nem kellett volna mégis hagyni, hogy segítsen? Hatalmas rendetlenség van... – nyafogott Péter. - Megyek, kipakolom a cuccaimat! – és máris a szobája felé vette az irányt.

– Indulok a rendőrségre, bejelenteni a betörést! – oldalgott a kapu felé Attila.

– Rendben, fiúk, semmi baj, ne aggódjatok, megvárlak titeket a takarítással! Amúgy sem ajánlatos letörölni a nyomokat, ugye, Attila? – nézett Réka kaján mosollyal férjére.

– Anyaaaa! – hallatszott Péter szobájából egy szörnyű üvöltés. – Baj van! Tovább»

19. fejezet - Stopposok - avagy hogyan juthatsz haza akkor is, ha nincs autód

3

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

19. Stopposok - avagy hogyan juthatsz haza akkor is, ha nincs autód

Nem mondhatni, hogy a víz őrzője sokat húzta volna az időt.

Alig álltak ki a tengerpart fövenyére, tanácstalanul bámulván a sötétlő víztömeget, máris elborította őket egy hatalmas hullám. Hirtelen egy vízgömbben találták magukat, mely szédítő gyorsasággal forgott körülöttük, és szivárványszínekben ragyogott. A forgás ereje a vízgömb belső falához szorította őket, anélkül, hogy vizes lett vola a ruhájuk. Megérinteni sem tudták, a hihetetlen sebesség miatt a tenyerük a gömb oldalától egy–két centivel láthatatlan falba ütközött.

Mire észbe kaptak volna, a szivárványszín körülöttük kékbe váltott, és máris egy tengerparton találták magukat. Hajnalodott.

Ámultan néztek körül. A part ismerősnek tűnt számukra. Tovább»

18. fejezet - A föld őrzője

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

18. A föld őrzője

Másnap ragyogó napra virradtak, egyetlen felhő sem tarkította az ég mélységes kékjét. A Nap hétágra sütött, hamarosan az erdő hűvös árnyékába menekültek a napsugarak elől.

Deszpel nyugtalanul járt fel–alá.

– Mi baj, Deszpel? – kérdezte vidáman Péter, felhajtva egy adag friss kókusztejet.

A manók kitettek magukért, a kőasztal állandóan roskadásig tele volt finomabbnál finomabb gyümölcsökkel. Szótlanul, sóvárgó szemekkel, mindenhová követték Rékát, és ha megsajnálta őket és énekelni kezdett nekik, a legkülönösebb dolgokat művelték. Korán reggel például egy olyan népdalt énekelt, mely az idegenben harcoló katona honvágyáról szólt, erre megdöbbenésére egymásra kapaszkodtak, és testeikből sátrat alkotva körülötte, védelmezően körülvették. Ki sem tudott bújni onnan, míg el nem hallgatott.

Deszpel nem válaszolt azonnal. Körbe–körbe kémlelt, látszott, hogy figyel, aztán megadóan fújtatott egyet.

– Várom a tűz és a levegő őrzőjét, és eddig semmi válasz a hívásomra. Tovább»

17. fejezet - A víz őrzője

6

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

17. A víz őrzője

Lassan alkonyodott.

– Lemegyünk a tengerpartra – monda Deszpel izgatottan. – Már vár.

– Kicsoda, Deszpel? – kérdezte kíváncsian Péter.

– A víz őrzője, mondtam már nektek.

– Értem, de az is sárkány?

– Meglátjuk, hogyan jelenik meg nekünk. Úgy tudom, ő bármilyen formát fel tud még venni.

Lágyan, ritmikusan gördültek a tenger hullámai a parthoz, felületén visszatükröződött a telihold fénye. A látóhatár végtelenjében egybemosódott ég és föld, a hullámok fodrai villódzva foszforeszkáltak. Mélységes nyugalmat árasztott a hatalmas víztükör.

A homokos parton gömbölyű sziklák hevertek. Leültek a nap melegétől még mindig langyos kövekre, és vártak. Tovább»

16. fejezet - Elementálok

0

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

16. Elementálok

A nagy fa gyökerei között mozgolódás támadt. Pritti és a manók állták hirtelen körül őket. A manó szemei hidegen, barátságtalanul szegeződtek rájuk. Grizelda oldotta fel a hangulatot.

– Pritti, kérlek, készítsetek az embereknek élelmet! – szólt rá a manóra, mire azok, Pritti vezetésével, magukban motyogva elkódorogtak.

– Grizelda, kicsoda Pritti és a csapata? – kérdezte Péter.

– Ők ennek a szigetnek a természetszellemei.

– Ó, tehát ők is a föld őrzői?

– Nem, dehogy! Ők ahhoz a helyhez tartoznak, ahol élnek. Segítik az élet erőit kibontakozni. Többféle természetszellem van, néhány nagy hegycsúcs vagy egyes sivatagok természetszellemei egészen félelmetes látványt nyújthatnak számotokra.

Péter apjának ez már túl sok volt. Tovább»

15. fejezet - A sárkányok szigete

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

15. A sárkányok szigete

Mikor felébredt, Péter hitetlenkedve nézett szét maga körül. A többiek még aludtak. Puha, bársonyos mohán hevertek, nagy fák sűrű lombja borult sátorszerűen föléjük, védvén őket a nap tűző sugaraitól. Csend volt, csak a partra csapódó hullámok ritmikus zaja hallatszott. A sárkányokat sehol sem látta.

Halk léptekkel elindult szétnézni.

– Ez nem lehet igaz! – suttogta. A moha és fű borította tisztás fehér homokban folytatódott, mely a tengerig nyúlt. Háta mögött erdő borította hegyek magasodtak. – Vajon hol vagyunk? – kérdezte magában.

– A szigetemen – hallotta Deszpel hangját.

– Nem rossz... – mosolyodott rá Péter. – Hol van? Tovább»

14. fejezet - Sárkánymetró

3

 

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

14. Sárkánymetró

Elgondolkodva indultak hazafelé. Péter röviden elmesélte Hannának kalandos utazását, miközben a lány elhűlve hallgatta.

– Ha nem láttam volna a saját szememmel a sárkányt, egy szavadat sem hinném el – mondta kis idő múlva. Részletesen kikérdezte Pétert a fekete füstsárkányokról, és azokról a lényekről, melyeket György betegsége alatt látott a kő segítségével.

– Tudod, sokszor érzek én is hasonlókat, főleg ha nagyon szomorú vagyok – mondta végül. – De sosem láttam így őket, inkább érzem a jelenlétüket, és mintha a félelmemmel etetném őket. Ezek is sárkányok? Tovább»

13. fejezet - Sárkányok pedig nincsenek

1

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

13. Sárkányok pedig nincsenek

Péter két napja otthon ült, de kezdte rosszul tűrni a szobafogságot. Kihasználta az időt, és feltöltötte a fotókat az internetre, és elküldte néhány szakportálnak. Apja gipszcsizmáját rugalmas kötszerre cserélték az orvosok, azzal a feltétellel, hogy pihenteti a lábát. Így mindketten egész nap otthon voltak, miközben tűkön ültek. Szerencsére délutánonként felcsendült anyja gyönyörű alt hangja, éneke beragyogta az egész házat, elűzte a gond és nyugtalanság nyűgös felhőjét. Különösen szép hangja volt: meleg, bársonyos, erővel telt.

A mai nap viszont kicsit más volt. Csendes eső szemerkélt egész délelőtt.

– Péter! Itt van Hanna! – kiáltott apja. Péter felnézett a rajzai fölül, és lekiáltott:

– Gyere fel, pont jókor jöttél! Nagyon unatkoztam ma! Mi van veled, elég rondán nézel ki! – nézett rá Péter ijedten. – Szóval úgy értem, hogy nem vagy beteg vagy valami? Tovább»

12. fejezet - Barátok és ellenségek színeváltása

4

 

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

12. Barátok és ellenségek színeváltása

Este elhatározta, hogy vallatóra fogja a követ. Párnája alá dugta, és megkérdezte, mit tegyenek? – Gyűjtsünk-e még aláírást? A kő hallgatott. Péter egyre mérgesebb lett, aztán majdnem elsírta magát.

Pont rajtunk nem segít egy jó tanáccsal az a rohadt kő – dühöngött. Álmatlanul forgolódott egész éjjel. – Ó, Deszpel, ha itt lennél... – gondolta, és nyugtalan álomba merült.

Álmában látta a magas férfit, de nagyon különösen nézett ki. Valahogy tudta, hogy ez ő lehet, de most teljesen másmilyennek tűnt. Mintha a férfi apró fény lenne, melyet teljesen beborít, ural egy idegen tudat. Érezte az idegen tudatból áradó mohó rosszindulatot, és mintha azt monda volna:

Tűnés innen, ez az ember az enyém! Tovább»

11. fejezet - Vacsorák

4

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

11. Vacsorák

Ágota és György áthívta Pétert és a szüleit vacsorára, aminek nagyon megörültek. Az új helyzet bénítóan hatott mindnyájukra, és jólesett barátok között lenni.

Szép estét mindenkinek!– nyitottak be, de ijedtem meg is álltak A konyhában égett szag terjengett, Ágota kisírt szemmel ült a konyhaasztalnál.

Szép estét nektek is. Odaégett a krumpli... – mondta gyászos hangon. – Kezdhetem előlről az egészet, ne haragudjatok...

Kérlek, Ágota, ne mérgelődj, szívesen segítek. Egykettőre meglesz az a szomorú krumpli! – vigasztalta Péter anyja. - Ha pedig nincs kedved hozzá, eszünk valami hideget, úgyis elsősorban azért jöttünk, hogy ne unatkozzunk kétfelé.

Ágota zokogásban tört ki. Tovább»

10. fejezet - Az erdő

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

10. Az erdő

Másnap György bácsi átment Ágota nénihez megbeszélni a közös munka részleteit.

Péter tűnődve nézte az ablakon lepergő esőcseppeket. Ha nem látta volna saját szemével Deszpel kövét, már ő maga sem hinné el mindazt, ami történt. Elalvás előtt sokat gondolt arra a történetre, amit György bácsi mesélt, aztán arra a következtetésre jutott, hogy az egész kulcsa a menekülő sárkánylovas.

Valahol itt van a kutya elásva. A többi csak történelem – gondolta, és elővette rajztömbjét, az Ágotától karácsonyra kapott színes pasztellkrétákat, majd elmerülten rajzolni kezdte, csak úgy, vázlatosan, mint egy képregényt, az egész történetet. Teljesen elmerült benne, késő este lett, mire észrevette, hogy farkaséhes. A konyhából kellemes illatok szállingóztak.

Mi a vacsora? – nézett szét a konyhában, majd döbbenten megtorpant. Apja sápadtan, komoran nézett rá, anyja kisírt szemmel terítette az asztalt, György bácsi, aki közben hazaérkezett, szótlanul ült a sarokban.

Történt valami? – kérdezte ijedten. Tovább»

9. fejezet - Régi történetek

9

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

9. Régi történetek

Péter másnap, reggeli után, bekukkantott György bácsihoz. Bácsikája mintha teljesen ki lett volna cserélve, az ágyán papírok hevertek szanaszét, ő pedig borzos hajjal, vidáman fütyörészve az egyik lap hátára jegyzetelt.

Jó, hogy jössz, kis barátom, kölcsön szeretném egy kicsit kérni a laptopodat! – fordult széles mosollyal Péterhez.

Szívesen! Nekifogtál dolgozni?

Képzeld, azt hittem, hogy az otthoni gépemről letöröltem az egész munkámat, de ma reggel eszembe jutott, hogy a nyári szabadságom előtt lementettem valahová. Ki is ment a fejemből az egész. Így nem kell előlről kezdenem mindent!

Györgynek fülig ért a szája.

Tudod, ez mit jelent? Nagyon keveset kell újraírnom, arra pedig úgyis ráfér!

Rendben, délelőtt és éjszaka tiéd a laptop, azzal a feltétellel, hogy nem rázol le, ha a munkádról kérdezősködök – mondta nagyvonalúan Péter.

Mi érdekel? – kérdezte szórakozottan György bácsi.

A templomos várak. Például a Léka vár története.

György bácsi felkapta a fejét és ámulva nézett Péterre. Tovább»

8. fejezet - György bácsi

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.


8. György bácsi

Otthon az üres ház várta, szülei még nem érkeztek haza. Gyorsan kivette a postaládából a saját levelét, és elégette. Gépies mozdulatokkal kicsomagolt, aztán lezuhanyozott.

Eszébe jutott György bácsikája, akit kisgyerek korátol nagyon kedvelt, mert hihetetlenül szórakoztató figura volt, különbözött az általa ismert felnőttek többségétől: nem halt ki belőle a gyermeki játékosság, kíváncsiság. Mindig, mikor hórihorgas alakja megjelent a kapuban, biztos lehetett benne, hogy remek idők következnek.

Szíve összeszörult az aggodalomtól. Vajon még beteg?

Bejelentkezett telefonon Ágota néninél, aki a tőle megszokott szórakozottsággal nyugtázta, hogy minden rendben van, majd áthívta vacsorázni. Péter hálásan elfogadta az invitálást. Már egy hete konzerven élt, és most ébredt rá, hogy farkaséhes. Tovább»

7. fejezet - A kő

1

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

7. A kő

Péter nem sokáig aludt, ennek ellenére teljesen kipihenten ébredt.

Indulnunk kellene, Deszpel! – ugrott ki a nőstény sárkány meleg szárnya alól. – Megígérted!

Deszpel felnézett a felhőkön átragyogó csillagokra. Látszott rajta, hogy nagy kedve nincs az induláshoz, de megadóan szusszantott egy hangosat, a vízimadarak nagy felháborodására.

Igen, ha sietünk, még elérünk az első pihenőhelyünkre!

A két sárkány a maga módján, szavak nélkül megbeszélte a tennivalókat egymással. Péter pakolt, és nyergelt. Rövid időn belül fenn szárnyaltak a felhők felett, és virradat előtt megérkeztek a tavak szomszédságában megbúvó erdei szakadékhoz. Nyugtalanok voltak mindketten, a szakadék nem volt valami biztonságos menedék.

Jóformán alig pihentek, felváltva őrködtek, alig várták, hogy beesteledjen, hogy végre maguk mögött hagyhassák ezt a helyet. Tovább»

6. fejezet - Grizelda

3

 

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

6. Grizelda

Legalább három órája repültek már, mikor Deszpel hirtelen lekanyarodott egy erdős területen, és leszállt.

Miért álltunk meg?

Érzem! Érzem a gondolatait – topogott Deszpel. Egészen furcsán viselkedett. Forgott körbe–körbe, nyújtogatta a nyakát, nagyokat fújtatott.

Mit csinálsz?

Nagyon különös. Nagyon különös... – motyogta a sárkány, és elgondolkodott. – Nagyon régóta nem éreztem egyetlen társam gondolatát sem. Igen boldog vagyok. De mégis, van itt valami idegenszerű..., az én nemzetségemből származik, másképpen nem érezhetném. De ez így szokatlan.

Nem lehet, hogy elfelejtetted, milyen kellene legyen?

Azt nem lehet elfelejteni. Egyben biztos vagyok. Nem olyasmi lesz ott, amitől tartottam. – mondta vontatott hangon Deszpel. Tovább»

5. fejezet - Indulás

2

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

5. Indulás

Estére Péter a barlanghoz ért. Alig ismert Deszpelre: a lenyugvó nap utolsó sugarai megcsillantak ragyogó, a zöld minden árnyalatában játszó pikkelyein, szeme vörös tűzben ragyogott, szárnyai suhogva szelték a levegőt.

A barlang előtt a nyereg átalakítva várta: a szíjakat a sárkány ügyesen hozzáerősítette, még kengyelt is szerkesztett hozzá, valamint egy kosárszerű hámot, amely segítségével lovasát hozzá lehetett erősíteni a nyereghez. Még csomagtartó rész is volt két oldalán, zsákszerűen kiképezve. A gyeplőjét hurokkal Deszpel szarvaihoz lehetett kötni, és az egész szerkezetet a szárnytövekhez hurkolni. Így Péter gyakorlatilag a sárkány nyakában ülve „lovagolhatott” anélkül, hogy lesodródjon vagy görcsösen kapaszkodnia kelljen, a gyeplőkkel szavak nélkül is tarthatta a kapcsolatot a sárkánnyal, és a boszorkányos ügyességgel megkötött csomózási technika segítségével egy perc töredéke alatt fel- és le tudta szerelni Deszpel hátáról.

Ez szuper! – vizsgálgatta Péter! Hogy tudtad így kitalálni?

Hogy őszinte legyek, nem az én találmányom, ez klasszikus sárkánynyereg, az egyszerű fajtából. Az ülésrésze eléggé nevetséges, de megteszi ez is – zárta le a témát Deszpel. Tovább»

4. fejezet - Internetes társkereső, sárkányoknak

6

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

4. Internetes társkereső, sárkányoknak

Könnyes arccal ért haza, szíve majd kiugrott a helyéről az átélt izgalmak hatására. Még mindig nem volt meggyőződve arról, hogy mindez valóban megtörtént vele.

Apja aggódva várta.

Hol voltál ilyen későig, fiam?!

Semmi gond, apa, csak leheveredtem a forrás mellé, azán elaludtam és már alkonyodott, amikor hazaindultam. Nagyon éhes vagyok... – terelte el a szót.

Van hideg sült a hűtőben – enyhült meg apja hangja.

Lezuhanyozok és jövök is – rohant fel Péter a szobájába.

Vacsora után lefeküdt, majd miután már behallatszott apja nyugodt horkolása, felkapcsolta az éjjelilámpát és elővette a laptopját.

- Vajon hol élhetnek sárkányok? Deszpel szerint olyan helyen, ahol nem él sok ember, van elegendő vízforrás, nehezen hozzáférhető barlangok és vadban is bővelkedik a hely... Nehéz dió – vakarta meg vállán a sárkányköpést. – Mi lesz ha három nap alatt nem találok ilyen helyet? Végem van! Nemcsak én halok meg, hanem az egész családom velem együtt, Deszpel nem fog teketóriázni. Ha pedig előállok itthon azzal, hogy sárkány él a szomszédos barlangban, biztos, hogy bolondnak néznek. Kell találnom még egy nyavalyás sárkányt, mégha a föld fenekéből is! Tovább»

3. fejezet - Deszpel

5

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

3. Deszpel

Mióta élsz ebben a barlangban, hogy kerültél ide, mit csinálsz itt egész nap?

Mennyi lényegtelen dolgot kérdezel utolsó óráidban, fiatalember... Nos, ám legyen. Több száz éve élek itt, mert biztonságos menedéknek tartom. Többnyire alszom és unatkozom. Csak ne lenne ennyire hideg és nedves ez a barlang télen.

Unatkozol? – kérdezte nem minden hátsó gondolat nélkül Péter. – Hát a többi sárkány hol van, nem szoktatok találkozni?

Nem tudom, hol vannak. Nem hallom a gondolataikat – szusszantott szomorúan Deszpel. – Azt hiszem, sikeresen kipusztították őket az emberek, úgyhogy ne csodálkozz, hogy rád is hasonló sors vár. Hidd el nekem, fiatalember, egymagam is meg tudom tenni.

Unalmas lehet így egész nap egyedül!

Tudom. Ezelőtt pár száz évvel még próbáltam ezen változtatni. Időnként elraboltam egy–egy lányt vagy gyermeket, de sok örömem nem telt bennük. Megállás nélkül sírtak, hogy éhesek, fáznak, félnek tőlem, és haza akarnak menni. Hiába hoztam nekik friss őzhúst, nem ettek. Hoztam nekik prémeket, gyönyörű kincseket, de ezeknek semmi sem volt elég jó. Állandóan haza akartak menni. Világosan értésükre adtam, hogy ez nem lehetséges. Kénytelen voltam megkötözni őket, hogy ne mászkáljanak szanaszét. Ők meg csak sírtak, zokogtak, pedig énekeltem is nekik. A költészetem köztudottan kiváló. Régebb nem így néztem ki, pikkelyeim csillogtak, a szárnyaim pedig eltakarták a napot! Egyszerűen nem értem, mi kellett volna ezeknek még...

Gyermekeket? Miért pont gyermeket? Ez szörnyű!

Szeretem a gyermekeket – mondta sóhajtva Deszpel. – Azok valahogy egyből elfogadták, ha sárkányt láttak. Reméltem, ha már elfogadnak, akkor talán egyszer barátok is lehetünk. A lányok is kedvesek nekem nagyon... Tovább»

2. fejezet - A kezdetek

5

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

A kezdetek

 

Péter a vakáció első hetében megunta a késő délelőttig tartó alvást, nagyot nyújtózkodott, elhúzta a függönyt és kinézett az ablakon. Reggel volt.

Éhes vagyok – gondolta.

Lement a konyhába. A házban csend honolt. A konyhaasztalon egy papírfecni várta – megismerte apja kézírását: „Csak este jövök haza, be kellett mennem a városba”. Gyorsan megreggelizett ő is, majd készített még néhány szendvicset.

Mászkálok egyet – nézett ki az ablakon. Felvette kedvenc kockás ingét, bepakolta a szendvicseket hátizsákjába, aztán a kulacsot is megtöltötte. Indulás előtt biztos, ami biztos, betett egy tábla csokoládét is. A fecni aljára még gyorsan ráírta: „Az erdőbe mentem”, aztán útnak indult.

Nagyon szeretett az erdőben csavarogni. Ismerte a környéket, mint a tenyerét. Apja volt a község főerdésze, akivel kiskora óta együtt járták a hegyeket.

A kocakirándulók elkerülik ezt a vidéket, mert az ösvények meredekek, és az erdő sűrű. Péternek viszont pont ezért tetszett. Kevés olyan tizenhárom éves gyermek van, aki olyan biztonsággal mozog az erdőben, mint ő.

Most, mikor a hegyre vezető úthoz ért, elgondolkodott, merre is tartson. Előtte az egész nap, étel is van nála...

Akár estig is kitart, jó, hogy a csokit is bepakoltam – gondolta, azzal elindult felfelé. Sorra elhagyta kedvenc tisztásait, szedett egy kis málnát, és leült pihenni egy öreg fenyő szoknyája alá.

Friss vizet töltött kulacsába a szikla melletti fatörzs alól fakadó forrásból és feltápászkodott. Kíváncsian, tűnődve nézte a forrás mögött felderengő, akár vadállatok csapásának is tekinthető ösvényt, majd eldöntötte, hogy felderíti, hova is vezet. Remélte, hogy egy rég nem használt rövidítő útra bukkant.

Ágas–bogas öreg fák szegélyezték útját és nagy volt a csend, de ő csak ment tovább. A fák egyre sűrűbben nőttek, az ösvény csuszamlóssá vált, lassan el is tűnt a lába alól. Péter nem félt, sosem volt olyan helyzetben, hogy bármitől is félnie kellett volna. Ennek ellenére, ez alkalommal mégis torkában dobogott a szíve.

Különös – gondolta magában –, erre sosem jártunk még! Vajon apa ismeri ezt a helyet? Tovább»

1. fejezet - Hanna

2

 

MESEREGÉNY! AZT JAVASLOM, HOGY EGYMÁS UTÁNI SORRENDBEN OLVASD A FEJEZETEKET.

1. Hanna

Sötét, borús éjszaka volt, a hold fénye sem tudta áttörni a vastag felhőtakarót. A függöny résein átszűrődött a neonreklámok és a távolban elsuhanó autók fénye.

Hanna álmatlanul feküdt az ágyán. Egyedül volt otthon, apja megint dolgozott. Már éjjel egy óra körül járt az idő, de sehogyan sem jött álom a szemére. Felkelt, beindította a rádiót, felkapcsolta a villanyokat, és felkuporodott az ágyára. Elővett egy könyvet, szórakozottan olvasni kezdett. Nem szeretett éjszaka egyedül maradni, de nem volt más választása.

Reggel nem tudok felébredni, ha nem alszom egy kicsit – gondolta. Leoltotta a villanyokat, és lefeküdt.

Hirtelen támadt szél rázta az ablaka alatti gesztenyefa lombját, a függönyön kirajzolódott az ágak sötét sziluettje.

Hanna hirtelen megmerevedett. – Megint itt van! –suttogta maga elé.

Mindig is érezte az emberek gondolatait, érzelmeit. Ez a jelenlét viszont különbözött mindattól, amit eddig ismert. Mikor apjának beszélni próbált erről, az belefojtotta a szót.

Túl élénk a fantáziád, kicsim! – rázta le. - Nagyon hiányozhat az anyja, azért viselkedik így – mondta nővérének, Ágotának, és ezzel az ügy le is volt a részéről zárva.

Feküdt az ágyán, testét kiverte a hideg veríték. Mereven bámulta az ablak függönyét. Tovább»